Elhunyt Dr Dombóvári Antal, akinek nevét számtalan, helyi lapokban megjelenő helytörténeti ismertető szerzőjeként és a helyi rádióban futó műsorból ismerhetik az olvasók.

Évtizedes pedagógiai munkássága során szakága elmélyült ismeretével, emberségével, igazi pedagógusként szerettette meg tanítványaival a történelmet, benne nemzetünk történelmét. 1974-ben, a Hősök terei Általános Iskola diákjaként találkoztam vele először.
A szülők, a kollégák, a gyermekek mind a mai napig nagy szeretettel és tisztelettel vették körül. Közmegbecsülésnek örvendő közéleti ember volt, akinek a véleményére lakókörnyezete sokat adott, számított.
Kiváló pedagógusi teljesítménye mellett a XVII. kerület településrészei történelmének ápolását vállalta fel sikerrel. Az 1990-es évek elejétől gondozta a Helytörténeti Gyűjteményt, részt vett a helytörténeti füzetek anyagainak összeállításában. Számos városrészi helytörténeti kiadvány megjelenését segítette szakmai tanácsadással. Több városrészi kiállítás sikeres közreműködője, sikeres szervezője volt.
Vidéken képesítés nélküli nevelőként kezdett tanítani és 21 évesen, friss diplomás történelemtanárként kezdett el azon gondolkodni, hogyan őrizheti meg az előtte álló tanári években szakmai frissességét. Ekkor fedezte fel a helytörténetet. Később egyetemi szakdolgozatként már Hévízgyörk történetét dolgozta fel, melynek kibővített változata lett a doktori dolgozata.
1982-ben döbbent rá azonban arra, hogy Rákosmentén is van mód helytörténetin jellegű munkát folytatni, hiszen a XVII kerület elődtelepüléseiben is 700-900 éve élnek emberek, s a Dózsa Művelődési Házban működött egy 1969-ben alapított helytörténeti gyűjtemény egy jogász, Dr Bartók Albert vezetésével, akinek már az édesapja írta Rákoskeresztúr történetét. A nyolcvanas évek közepétől ismerkedett az anyaggal, illetve kutatta hozzá, s erősödött meg benne az elhatározás, ha módja nyílik rá, komolyabban is felelősséget vállal az anyagért.
1992-ben, Dr Bartók Albert váratlan halálát követően Orosz Márta kérte fel a gyűjtemény további vezetésére. 1988-ban az ELTE kétéves posztgraduális képzésén tapasztalta meg azt, hogy a tanfolyamon résztvevő 35 középiskolai és általános iskolai tanár mindegyike településtörténet megírásával zárta a képzést. Színesebbek azok az órák, melyeken a tanult történelmi folyamatokat helyi vonatkozású eseménnyel illusztrálnak. A Budapesti Történeti Múzeum felé pontosította a Helytörténeti Gyűjtemény szakleltárát.
A XVII kerület rendelkezik a leggazdagabb helyi sajtókínálattal, így módjában állt e témában is rendszeresen publikálni. Nagyobb lélegzetű tanulmányai is jelentek már meg, a Források Budapest történetéről című sorozatban. A kerület művelődési házaiban pedig kiállításokat rendezett. Sokszor bosszúság fogta el, amikor budapesti szintű kiállításokon kerületi anyaggal nem találkozott, holott az adott témához illő anyaggal az is rendelkezett. Nagy Budapest 50. születésnapjára rendezett kiállításon azonban már a XVII kerület adta a kiállítási anyag jelentősebb részét. Feleségével, Dallos Zsuzsával négy éven át dolgozva egy négy darabos helytörténeti sorozatot állítottak össze általános iskolásoknak, melyet az önkormányzat finanszírozott. Minden iskola létszámarányosan kapott belőle.
1992. augusztus 12-én alakult meg a Csaba-Ligeti Polgári Kör, elnök: Hoffmann Lászlóné, alelnök: Dombóvári Csaba, titkár: Asztalos Miklós, gazdasági vezető: dr. Dombóvári Antal lett. Létrejött a Csaba-Liget Alapítvány, amely sikeresen támogatta az iskola, óvodák, közösségi ház pályázatait. Utóbbival közösen rendezték a hagyományt teremtő Ligeti vígságok-at. Megfogalmazódott az az igény is, hogy a kör bekapcsolódjon a Hősök tere rehabilitációjába. 1994-ben a polgári kör elnökéül Csekovszky Árpád keramikus művészt választotta, alelnökéül Parrag Emilt, a pénztáros pedig Asztalos Miklós lett. 1995-ben a közgyűlés új nevet választott a szervezetnek: Rákosligeti Polgári Kör, mivel az újtelepiek új egyesületet alapítottak maguknak. A kör elnöke Parrag Emil lett, aki ezt követően nyolc éven keresztül fogta össze az egyesület tevékenységét.
A Diadal úti Általános iskola tantestülete 2016. január 18-án megdöbbenve, fájó szívvel adott hírt arról, hogy dr. Dombóvári Antal tragikus hirtelenséggel eltávozott közülünk.
A Budapest Főváros XVII. Kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 2002. november 11-én alakult. (Akkori elnöke Buskó András, elnökhelyettese: Puskás Zoltán lett, képviselők: Geiger Józsefné, Erdős Tamás és Pupek László voltak. 2003-ban alakult Program Bizottság tagja Puskás Mária és Dr. Dombóvári Antal helytörténész volt.) 2006. október 16-án újjáalakult a kisebbségi önkormányzat. Elnöke Buskó András, elnökhelyettese Puskás Zoltán lett, képviselők: Olejnik Marek, dr. Dombóvári Antal és Bodócs István lettek. Az utóbbiak 2010-ig töltötték be ezt a tisztséget.
A Magyar-Lengyel Baráti Körnek 2000-től volt a tagja, a XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatnak 2002-2010 között volt tagja. A kerületi történelmi emlékhelyek közül feldolgozta a rákoscsabai Lengyel katonai tábor történetét is.
Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat saját halottjának tekinti.
Nyugodjék békében.

Buskó András
elnök