Az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület 2007 óta szervez emléktúrákat a 2. világháború alatti lengyel menekülttáborok helyszíneire.  Május 28-29-én a boglári hajdani iskolába (ma művelődési ház) látogattunk, koszorút helyeztünk el a Lengyel-Magyar Barátság Házánál levő emléktáblánál, valamint a Danuta Jakubiecre emlékeztető jelképes sírnál.

(Tudjuk, hogy hamvainak egy része e temetőben van, de oda nem mentünk, csak a templomdombon levő jelképes sírhelyhez.) Varga Béla sírhelyénél is tiszteletünket tettük, természetesen Teleki Pál szobránál is mécsest gyújtottunk. Megtekintettük a gazdag anyaggal rendelkező helytörténeti múzeumot, benne a lengyel anyaggal. Az eső ellenére megnéztük a román stílusú templomromot, a kék és vörös kápolnákat is. Kísérőink voltak a Balatonboglári Lengyel-.Magyar Baráti Egyesület vezetői, Gárdos Zoltán és Pór Gábor. Köszönet nekik! (Sajnos Cséby Géza egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni.)

Nagykanizsa felé vettük az utunkat az esős időben, ahol idegenvezető is várt bennünket. A Csengery úton két emlékmű is emlékeztet a kávégyári táborra, az egyiket csak az autóbuszból néztük meg, a nemrég (2019-ben) felavatott, szűzanyát is ábrázoló, valamint fontos információkat közlő, képekkel illusztrált emlékműnél ünnepélyesen emlékeztünk. Beszédet mondott Bazsóné Megyes Klára elnök mellett Vikár Tibor, a szerveződő zalai lengyel-magyar baráti társaság egyik vezetője.(Őt egyébként már az előzőt zalai látogatásunkkor megismertük, sőt, tagunk is lett!) Elhangzott egy vers is Dózsa Lajos előadásában. A Kanizsa Tv felvételt készített az ünnepségről.

Bali Vera idegenvezetésével bejártuk a várost, mindenki csodálkozott, hogy mennyi szép hely van Kanizsán. Vacsorára zalai specialitásokat ettünk: göcseji gombalevest, krumpliprószát, dödöllét. Szállásunk a főtéren levő Centrál Hotelben volt, innen reggel gyorsan eljutottak a szentmisére azok, akik akartak.

A következő napi programunk Lendva bejárása volt. Minden nevezetességét (Makovecz-tervezte kultúrház, Szent István szobor, „könyvszobor”, a lendvai vár a Zala-György-szobával, Vinárium) megnéztük, ezeknek nincs lengyel vonatkozása. A bántornyai templomnak viszont van, hiszen a román-kori freskók Szent Lászlót ábrázolják. Természetesen elhangzott a Boldogasszony anyánk c. dal, „idegenvezetőnk” legnagyobb örömére. Dr. Zágorec-Csuka Judit könyvtáros, költő meghatottan hallgatta az éneket, ahogy mi is így hallgattuk őt egész nap. Fantasztikus az az elkötelezettség, ahogy értelmiségiként a szülőföldjén maradt, és ahogy a verseiben és tanulmányaiban, prózájában is ez a hűség megmutatkozik. Köszönet neki!

Összességében  - az esős idő ellenére – szép két napot zártunk. Kötelességünknek érezzük a lengyel-magyar barátság emlékhelyeit fölkeresni, ezzel is ezt szolgáltuk. Ugyanakkor mindig akad olyan élményünk, amivel ezt a gondolatot kiegészítjük – jelen esetben Kanizsa és Lendva megismerésével. És még egy fontos gondolat: az emberi kapcsolatok építése, egymás segítése! A bogláriak szíves vezetése, az együtt ünneplés velük, a Vikár Tiborral közös megemlékezés, Bali Vera lelkes, humoros idegenvezetése, majd pedig Zágorec-Csuka Judittal való együttlét mind-mind olyan emlék, ami fölemel, jobb emberré tesz! És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egyesület tagjainak empátiája, fegyelmezettsége, nyitottsága nélkül ez nem valósulhatott volna meg.

inf. fót: Bazsóné Megyes Klára

• Előző
• Következő