Lehetett volna ez is a címe az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület az 1956. évi forradalom 60. évfordulója alkalmából tartott ünnepi rendezvényének, melynek előadója Dr. Lagzi Gábor, a Pannon Egyetem adjunktusa volt.

A történész föltárta, hogy a magyar „októbernek” a lengyel „június”, illetve a lengyel „október” milyen összefüggésben volt az előzménye. A budapesti októberi eseményeket megelőzte júniusban a 2 napig tartó poznani munkásfelkelés, melyet katonai erővel tudtak csak leverni. Ezt követően Gomulka lesz a pártvezető Lengyelországban, aki meglehetősen élesen kritizálta a sztálinista rendszert. A poznani felkelésnek és ennek a beszédnek a hatására indultak meg az egyetemisták október 22-én, illetve október 23-án a Bem-szoborhoz, tehát a magyar forradalomnak tulajdonképpen közvetlen lengyel eseményei voltak.
A polonistától megtudta a hallgatóság, hogy mennyi és milyen jellegű segítséget kapott a lengyel néptől a magyarság a szabadságharc ideje alatt. Nemcsak lélekben voltak velünk, hanem pénzt gyűjtöttek élelmiszerre, gyógyszerre, vért adtak, építőanyagot küldtek. Ismét megmutatkozott a hagyományos lengyel-magyar barátság!
És az is világossá vált, hogy a lengyelek körében nagyon sokáig élt, talán élénkebben is, mint a magyaroknál, a forradalom emléke: érdekes volt hallani, hogy a hatvanas évek második felében és a hetvenes években Lengyelországba utazó „autóstopposok” ott többet tudtak meg a szabadságharcról, mint itthon. Lagzi Gábor kiemelte, talán ez volt az utolsó nagy összefogása a két nemzetnek, de talán a barátság, az összetartozás érzése továbbra is megmarad – tesszük hozzá mi, az egyesület tagjai.
B. Megyes Klára