Békey Mária arcát és mosolyát mindenki ismeri, aki csak egyszer is megfordult a Lengyel Intézet könyvtárában. Régi ismerősként köszönthettük, hiszen ő volt az, aki november végén, egészen pontosan 30-án – András napon – megismertetett bennünket az András-napi lengyel népszokásokkal az Országos Idegennyelvű Könyvtárban délután ötkor.

Az előadás jó hangulatban telt. Természetesen Buskó András, az XVII. kerületi LNÖ elnöke is jelen volt. Kiderült, hogy a hajadonok körében akit a bekötött szemű gúnár megcsíp, az megy legelőbb férjhez, milyen állatok és növények kapcsolódnak Szent András napjához, mit takar a bałabuszki (ami valójában egy sós sütemény), s hogy a tányér alá a legkülönfélébb dolgokat rejthették el, a jegygyűrűtől akár a rózsafüzérig, amelyek komoly befolyással vannak a jövőnkre. Az előbbi azt jelentette, vége a mátkaságnak, menthetetlenül itt az esküvő. Aki viszont rózsafüzért talált a tányérja alatt, arra bizony kolostor várt. Akik zöld levélre vagy virágra akadtak, azoknak hosszú lánysággal kellett szembenézniük. Ugyanitt a kereszt, a föld, a fa pedig halált jelentett.
Mit tehet a hajadon, hogy megismerje leendő párja nevét? Megkérdezheti az éjjeli útkereszteződésben szembejövő első vadidegen fiatalembert. Lehetett a naptárat csukott szemmel is lapozni vagy papírra írt neveket tenni a párna alá. Persze a legismertebb András-napi szokások sem maradhattak ki: egy papírból kivágott piros szív egyik oldalára felkerültek a legrangosabb férfinevek, a másik oldalon pedig a kíváncsi lányok gombostűvel szúrták át a szívet, hátha eltalálják a megfelelőt. S persze az almahéjra is sor került: a levágott almahéjat a hátunk mögé kell dobni, s ha egy betűt formáz, onnan már ki lehetett indulni.
S hogy milyen irányból jön a herceg fehér lovon? Ha kút fölé hajolunk és belekiáltunk, a visszhang iránya elárulja, ugyanígy a kutyák ugatása is. A létrafokokból pedig ki lehet számolni, özvegyember vagy legényember-e az illető.
Idekapcsolódik a viasz, az ón vagy ólom öntése. A viaszt kulcsfokon öntik át, mivel a kulcs a titkokat nyitja. Ehhez is számtalan szimbólum köthető – ha szárnyas angyal formát kapunk, az jó hírt jelent, ha fa alakút, az jó szerencsét.
Mária beszélt még Szent András tüzeiről, amikor húsvéti pálmaágakat égettek, ezek megóvták a kísértetek ellen az embert s a füstjük is jótékony hatással bírt a néphit szerint.
De hogy a legények se maradjanak szokások és hiedelmek nélkül, nekik ott volt november 24-e, Katalin-nap előestéje, hiszen Szent Katalin a fiatal férfiak védőszentje. Ők lopott női alsószoknyát tartottak a párna alatt s megálmodták ki lesz a feleségük vagy szárítókötélről lehúzott női alsószoknyába törülköztek.
A nívós előadás a mindenkinek ismerős és már beköszöntött Adventtel zárult, hiszen első vasárnapja a liturgikus év kezdete. Az előadás alatt persze minden vállalkozó kedvű kipróbálhatta a viaszöntést vagy szerencsét próbálhatott a papírszívnél.
Az estet a Polonia Nova KKE és a KÖNYV(tár) TÁMASZ Egyesület szervezte.
(Ijjas Anna)