Cséby Géza volt a vendége annak az irodalmi estnek, amelyre október 25-én került sor az Óhegy utcai Lengyel Közművelődési Központban a lengyel szentmise után.

A beszélgetés leginkább 1956-ról szólt, Cséby Géza beszélt az 1956-os lengyel-magyar kapcsolatokról. Nem hagyta ki természetesen Poznant sem, hiszen az 1956-os poznani felkelés nagy szerepet játszott a későbbi magyar események alakulásában. Idézte az utcán vonuló tömeg akkor elhangzott jelszavát: „Minden magyar együtt halad, kövessük a lengyel utat!” Fontos volt az is, hogy az élő, létező lengyel-magyar kapcsolatok révén tudni lehetett a valós eseményekről.
A lengyelek teljes szolidaritásukról biztosították a magyarokat 1956-ban – mondta Cséby Géza, s ezt adatokkal is alátámasztotta. Mivel a Magyar Vöröskereszt vért kért, akkoriban 11 196 lengyel önkéntes jelentkezett véradásra. November 15-én tizenöt repülőgép indult Varsóból Budapestre. Szállítottak többek között vért, gyógyszert, kötszert, de élelmiszert és építőanyagot is. Magyarország 1956-ban kétszer annyi segélyt kapott Lengyelországtól, mint az összes többi államtól együttvéve. November közepéig több mint kétmillió dollár értékben kapott segélyeket Lengyelországtól.
A magyar forradalom számos lengyel írót és költőt megihletett. Megszólalt Bogdan Zadura, Zbigniew Herbert, Czesław Miłosz, Wiktor Woroszyłski pedig Budapestről tudósított.
A találkozó során Cséby Géza több 1956-os ihletésű verset felolvasott, például Jarosław Iwaszkiewicztől a Mécsesek a járdán, Tadeusz Kijonkától A magyarokhoz vagy Zbigniew Herberttől szintén A magyarokhoz című költeményét. Látható tehát, hogy az 1956-os eseményekről szép versek születtek, barátságról, eszmékről szóltak.
Cséby Géza felelevenítette azt is, amikor 1956 novemberében száz magyar gyerek érkezett Marcinkowicébe – ők a forradalom gyermekei voltak. Fél évre jöttek Lengyelországba, tanultak, tanórákat vettek stb. Az ő emléküket őrzi az a márványtábla, amelyet a marcinkowicei templomban állítottak, s amelyen egy Szent II. János Pál pápa-idézet található. Évtizedekkel később Nowy Sączban megkeresték az annak idején Lengyelországba érkezett egykori gyerekeket és végiglátogatták velük a régi helyszíneket.
Cséby Géza a beszélgetést ezekkel a fontos dátumokkal zárta: 1848, 1939 és 1956 – ezek mind fontosak a magyar-lengyel barátságban.
(Ijjas Anna)