Szeptember 5-én hétfő este hatkor került bemutatásra a budapesti Művész moziban a Varsói Felkelés/Powstanie Warszawskie című film.

A vetítésre a Történelemórák a szabadságról című programsorozat keretében került sor, amely a budapesti Lengyel Intézet és a Lengyel Köztársaság Nagykövetségének rendezvénysorozata.

A bemutató előtt Katarzyna Sitko, a Lengyel Intézet igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, akik között jelen volt Roman Kowalski, Lengyelország rendkívüli és maghatalmazott nagykövete, Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, valamint a budapesti lengyelség tagjai és számos érdeklődő, akik szinte teltházas közönséget alkottak. A köszöntő szavak után a varsói felkelés rövid történetét hallgathattuk meg.
Az alkotást 2014-ben Jan Komasa rendezte, a Varsói Felkelés Múzeumának felkérésére készült, s az 1944-es varsói felkelésről filmre vett dokumentumanyagokból állították össze. A 85 perces filmet utólag színesítették meg, s két fiatal riporter kameráján át mutatja be az eseményeket.
Eleinte úgy tűnik, a németek által körülzárt Varsóban az élet megy a maga útján. A civil lakosság és a lengyel katonák élik hétköznapjaikat. A kamera bemutatja a korabeli, járókelőkkel és törmelékkel teli utcákat, a romos házakat és kiégett villamosokat. A kórházakban lábadozó sebesülteket, kártyázó és cigarettázó tiszteket, fegyvereiket próbálgató újoncokat. A krumplipucolás közben vidáman, gondtalanul csevegő, nevetgélő asszonyokat, a felvevőgépnek mosolyogva pózoló katonákat. A forgató páros még egy esküvőt is filmre vett: a vőlegény katonának bal karja felkötve, amint menyasszonya oldalán áll és kimondja az eskü szavait.
Azonban a felkelés továbbra is zajlik. A hegymagas barikádokon a felkelők kézifegyverekkel harcolnak. Távolról lövések csapódnak be, többemeletes házak lángolnak, majd füstorkán és hamueső közepette összeomlanak. Az óvóhelyeken, pincékben idős asszonyok, férfiak a Szűzanyához imádkoznak, anyjuk ölelésében kisbabák sírnak. A szanitécek hordják a sebesülteket és halottakat, a civilek és katonák erejüket megfeszítve ássák ki az összedőlt házak alatt rekedt embereket. A papok végzik a temetési szertartásokat , a fejfák egyre sokasodnak.
Noha mindenki jól tudja, hogyan végződött a varsói felkelés, a filmben nem a pusztulás kapja a legnagyobb hangsúlyt. Az alkotás legmegragadóbb jelenetei éppen a felkelők hétköznapjai, amikor a halál mellett is önfeledten zajlik az élet.
A mozi előcsarnokában kihelyezett, fotókkal kiegészített plakátok adtak részletes tájékoztatást a varsói felkelésről.
1944. augusztus 1-jén – a „W” órában – a németek által körülzárt lengyel fővárosban a Honi Hadsereg felkelést robbantott ki. Céljuk önerőből vagy érkező szovjet segítséggel Varsó felszabadítása volt, azonban a szovjetek a Visztula túloldalán nem avatkoztak be a harcokba. Az egyenlőtlen küzdelem néhány hónapig tartott. 15 ezer katona esett el, 150-200 ezer civil vesztette életét. Az életben maradt varsóiak a kapituláció után fogságba estek, Varsót pedig a német hadsereg a földig lerombolta.
(Ijjas Anna)