Egyesületünk minden évben fölkeresi Lengyelország valamelyik, legtöbbször hozzánk közel eső vidékét. Célunk, hogy mélyebben megismerjük a lengyel-magyar kapcsolatokat, ennek tárgyi emlékeit – és ezt az ilyen utak során kiválóan megtehetjük, ha nagyon figyelve, nyitott szívvel és figyelő ésszel megyünk. Természetesen minden táji és történelmi szépséget igyekszünk megismerni az utak során.

Idén a Krakkó melletti Ojcówi Nemzeti Parkot és környékét látogattuk meg, érintve a Sasfészek útvonalat, amely az ország déli határán levő várakat fűzi fel egy sorba. Krakkóban is eltöltöttünk egy napot, hazafelé pedig két egyházi „nevezetességet” kerestünk föl.
Ami megnehezítette az életünket ebben a 4 napban (aug. 6-9.), az a rendkívüli hőség volt!
Szlovákiában az első programunk az Ipolysági Városi Könyvtár meglátogatása volt. Ezt követően a Rózsahegyhez tartozó Vlkolinec műemlékfalut kerestük föl. No, itt sem volt hideg, amíg fölkaptattunk gyalog az autóbusz által megközelíthetetlen faluba. Viszont a látvány feledtette a nehézségeket: eredetiben megőrzött faházak, harangtorony, az egyetlen kőépület a templom, a múzeum, a nagyon finom forrásvíz - és persze a gyönyörű látvány a környező hegyekre – lenyűgözte azokat, akik feljöttek a busztól.
Szállásunk a Krakkó melletti Modlnicában volt egy hotelben, az ellátás és a szobák kiválóak, a melegről persze nem tehettünk.
Második napon a Sasfészek útvonal két várával, az ogrodzienieci és a rabsztyn-i várral kezdtük, majd az ojcówi várral zártuk a napot. Kiváló idegenvezetőnk, Krzysztof Lelek sok természetföldrajzi és biológiai jellegzetességet megmutatott az Ojcówi Nemzeti Parkban, ami egyébként a legkisebb Nemzeti Park Lengyelországban. De nem maradtunk történelmi ismeretek nélkül sem: mindhárom várról elmondta nekünk a lényeges tudnivalókat. Az ogrodzieniczi vár nagyon látványos, rendkívül impozáns és a turistákra figyelő idegenforgalmi látványosság. Mellette található egy makettkiállítás, miniatűr várak, a Wawel, Czectochowa és a Sasfészek-útvonal várai. A rabsztyni vár inkább csak egy rom, bár a lelkes helyiek igyekeznek rekonstruálni (hol szakmaian, hol kevésbé). Viszont a tűző déli napon a hegyoldalban megmászni nem volt egyszerű, de itt is a kilátás kárpótolt bennünket a szenvedésért! A következő célpont, az ojcówi vár ezekhez képest felüdülés volt! A park közepén egy fás-ligetes helyen lévő várrom – igaz, 160 lépcsőt kellett megtenni érte. Az út során Krzysztof javaslatára megtekintettük Európa legnagyobb sivatagát. http://www.regio4trip.eu/hu/region/biala-przemsza/tourism/bledowi-sivatag-europa-legnagyobb-sivatagja,58.html
Végigmentünk a busszal a nemzeti parkban: egyik végén található a Pieskowa Szkala nevű kastély, amit azonban csak kívülről tekinthettünk meg, mert április óta felújítás miatt zárva van. A mellette levő Herkules buzogánya nevű szikla viszont érdekes látnivalót jelentett. A kellemes autózás közben megnéztük a Vizi kápolnát, a park malmait, épületeit. így jutottunk el az ojcówi várhoz, amiről már szó esett.
A napi program végén még volt erőnk egy kis barátkozásra, ismerkedésre, kvaterkázásra, borozgatásra – természetesen kizárólag csapatépítés szempontjából!
Másnap Krakkóban visszasírtuk a nemzeti park fáit, hűvösét, a 40 C fokot közelítette a hőmérséklet! Ráadásul a város „extra” szolgáltatással várt bennünket: belecsöppentünk a Tour de Pologne-ba! A programot a Wawellel kezdtük: a tömegben a csoportunk még együtt megtalálta Szent Hedvig sírját, előtte a magyar himnusszal tisztelegtünk. Próbálkozásaink ellenére a csoportunk kettészakadt: szerencsére mindkét társaság lengyelül tudó „vezetőt” kapott: az egyik társaság Sebestyén István vezetésével „működött”, a másik pedig Ewa irányításával kereste föl Báthory István sírját. Természetesen elénekeltük a szarkofágnál a Székely himnuszt! EIindultunk a Rynekre. Persze akkor már zajlott a kerékpárverseny, időnként a kordonok kettészakítottak bennünket, de együtt érkeztünk a Balassi-emléktáblához, ahol két magas fiú elhelyezte a koszorúnkat, de verssel, dallal értelmetlen lett volna emlékezni a tömegben, a kordonnal lezárt utcában. A Collegium Maiusnál viszont szerencsénk volt: éppen érkezésünk pillanatában jöttek ki a toronyból a krakkói nevezetes személyek (természetesen báb formában). Szabad program következett, mindenki kedvére járhatta Krakkó belvárosát, ehetett-ihatott, nézhette a bicikliversenyt! Szinte mindenki meglátogatta a Mária-templomot, a Posztócsarnokot – és a kávézókat, sörözőket.
Visszatérve az autóbuszhoz, aggódva és érdeklődve figyeltük a verseny utolsó 20-60 percét! Mert a vége előtt nem tudunk kijönni a „protekciós” parkolóból! A közelben levő üzletben viszont el tudtuk intézni a picit későbbre tervezett vásárlást . Így aztán késedelem nélkül értünk „haza”, ahol ismét finom vacsora várt bennünket. Este folytattuk az előző este megkezdett ismerkedést, most már kevesebb kamion „kíséretében”.
A negyedik nap szinte pihenőnap volt: zömmel a légkondicionált buszban töltöttük. Indulás után megtekintettük Kalwaria Zebrzydowskat, éppen zajlott a nagy tömegeket vonzó mise. Fölmértük a barokk templom nagyságát, méltóságát, a kálvária bejárhatóságát, de aztán mentünk tovább Wadowicébe, hogy a lengyel pápa szülővárosában mehessenek a vallásosak szentmisére. Így is lett, de sajnos a múzeumot senki nem tudta megtekinteni a tömeg miatt. A magyar nyelvű ismertető viszont segített a főteret és környékét megismerni, a pápai krémes lelőhelyét megtalálni.
Hazafelé a GPS egy nagyon szép hegyes-dombos vidékre vezetett bennünket, ahol egyébként már jártunk, de másik irányból. Gyakorlatilag Felsőbölönke skanzenénél kötöttünk ki, utána viszont már csak a technikai megállások következtek.
Bordalokat hallgatva, énekelve érkezünk Felvidéken át Magyarországra. Ahogy elváltunk apró részletekben, mindenki úgy szólt, hogy a rettentő meleg ellenére jól érezte magát. Nemcsak a látnivalók voltak felejthetetlenek, hanem a közösség élménye, az erőt próbáló hegy-. vármászás: vajon meg tudom-e csinálni? Van-e elég erőm és lelkierőm megtenni? Ezekre kérdésekre kaptuk meg a választ. Ha valaki fölmérte az erejét, egészségi állapotát, és nem vállalkozott valamire, természetesen az sem baj, természetes dolog. De senki nem nyafogott, bár hiába is tette volna: egy ilyen előre megszervezett programon már nem nagyon lehet (és nem is illik!) változtatni!
Azt gondolom, ez az út is emlékezetes lesz a számunkra: várak, templomok, nemzeti park, kerékpárverseny – és a hőség! Remélem, mindenkiben megmaradtak a szép emlékek, a nevezetességek, a megismert legendák, Krysztóf humora, a bicikliverseny egyedülállósága, a jó beszélgetések, nagy nevetések. Azt tesszük el az emlékeinkben, amelyek a legfontosabbak: talán a lengyel-magyar barátsághoz ezzel is hozzájárultunk.
(inf. Bazsóné Megyes Klára, elnök, szervező )