Ezúttal a XII. kerületben lévő Lívia Villába érkezett a lengyel menekülteket bemutató kiállítás, amely a kőbányai Magyarországi Lengyelség Múzeumából indult ez év elején.

Az ünnepélyes megnyitóra július 9-én délután 5-kor került sor, az egybegyűlteket dr. Nyitrai Zoltán, a XII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte, majd a kiállítást Virágh József, a Magyarországi Lengyelség Múzeumának elnöke mutatta be.
1939. szeptember 1-jén vette kezdetét a lengyelek kálváriája, amikor a hitleri Németország lerohanta Lengyelországot, szeptember 17-én pedig a Szovjetunió támadása következett, ahogy azt a történelemkönyvekből ismerjük. Magyarország 1939 szeptemberében nyitotta meg kapuit a határon, hogy a lengyel katonáknak, de családoknak, köztük gyerekeknek is menedéket nyújtson.
Ezeknek a lengyeleknek az életét mutatja be ez a nagyméretű fotókból álló kiállítás. Ahogy azt Virágh József is elmondta, a képek sokkal beszédesebbek, ezért minimális a kísérő szöveg. A bemutatón szó esett a balatonboglári lengyel gimnáziumról is, amely a második világháború alatt az egyetlen lengyel nyelven oktató gimnázium volt egész Európában. A képeken megjelennek azok az emberek, akik kiemelkedő szerepet játszottak a segítségnyújtásban, például Varga Béla atya, aki többek között a lengyel gimnázium létrehozását is kezdeményezte vagy Henryk Sławik és idősebb Antall József, akik hősiességükkel és áldozatos munkájukkal számtalan embernek mentették meg az életét. Henryk Sławik, akit a „lengyel Wallenbergként” is emlegetnek, a lengyel emigrációs kormány megbízottjaként tevékenykedett Magyarországon, id. Antall József pedig a Belügyminisztérium osztályvezetője és menekültügyi kormánybiztos volt 1939 és 1944 között.
Ezeknek a lengyeleknek egy része aztán továbbutazott Londonba, ahol az akkori emigráns kormány volt vagy a világ más pontjaira, de egy részük a háború után is itt maradt, letelepedett, családot alapított és szerves része lett a kialakuló lengyel közösségeknek.
(Ijjas Anna)