Országszerte az 1848-49-es forradalomra emlékezett az ország március 15-én. S nemcsak Magyarország, hanem Lengyelország is, hiszen a két nemzet sorsa ismét összefonódott azokban az időkben.

Számosan összegyűltek a budapesti Bem-szobor előtt, hogy közösen megemlékezzenek a hősökről, valamint Bem tábornokról. Kora délután ragyogó napsütésben kezdődött az ünnepség, amelyet a jelenlévő lengyel hallgatóság számára a januárban kitüntetett Pászt Patrícia tolmácsolt.
Elsőnek dr. Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum elnöke szólalt fel.
Beszédében kitért a lengyel légiókra, amelyek kiemelkedő szerepet játszottak a szabadságharcban, megemlítve természetesen Bem József, Henryk Dembinski és Wysocki József tábornokokat. "Bár közel került hozzánk az ukrajnai háborús veszély, mi mindig és most is egyet akarunk: nemzetben, szabadon és békében élni. Mai együttlétünk azt sugározza a világnak és Európának, hogy lengyel és magyar két jó barát." - tette hozzá.
Dr. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes többek között arról beszélt, hogy Bem József egész életét annak szentelte, hogy a szabadságért küzdjön, aki példamutatóan, rendíthetetlenül csatasorba állt a lengyelek és a magyarok szabadságáért. Két olyan nemzetért, akiknek egész történelmét végigkísérte a küzdelem Kelet és Nyugat határán, a folyamatos nagyhatalmi harcok közepette a függetlenség, a nemzeti identitás megőrzése mindennél többet ért. Ez az erőpróba alakította ki az ezeréves magyar-lengyel barátságot.
Elhangzottak természetesen versek is: Bagdy Gábor részleteket olvasott fel Petőfi Sándor Előre című verséből, Ady Endre A tűz márciusa című versét pedig Bucskó Gábor szavalta el.
Több más szervezet mellett koszorút helyezett el a Bem-szobor lábánál az Országos Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat nevében Rónayné dr Słaba Éva, a Fővárosi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat nevében dr Várnai Dorota, a Civil Összefogás Fórum nevében pedig dr Lomnici Zoltán és dr Sutarski Konrad.
Ezek után Csizmadia László köszönetet mondott a jelenlevő lengyeleknek és magyaroknak, a megemlékezést pedig a lengyel és a magyar himnusz zárta.
"Életet és hitet üzen egy halott
Nektek fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet."

Ady Endre: A tűz márciusa
(inf. A.Ijjas)