Budapesten, a XII. kerület kissé „eldugott" zugában, a Gesztenyéskert fái között áll Esterházy János szobra. A hosszú köpenybe burkolózó, görnyedten előrehajló, vékony lábakon álló alak Nagy János szlovákiai szobrász alkotása.

Ez a műremek nemcsak azért került most a középpontba, mert a lengyelek és magyarok egyaránt közreműködtek a szobor állításánál, hanem mert gróf Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon.
Gróf Esterházy János lengyel származással büszkélkedhetett: édesanyja Elżbieta Tarnowska grófnő volt, és 1944-ben más népek mellett lengyeleknek is segített a szökésben – köztük volt Kazimierz Sosnkowski tábornok, a lengyel emigráns kormány hadügyminisztere, aki Magyarországon keresztül menekült el nyugatra.
Noha a borongós időjárás nem volt éppen ideális a megemlékezésre, március 14-én délután a XII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat képviselői, Nyitrai Zoltán és Piotr Piętka koszorút helyeztek el a szobor lábánál. A jelenlévők meghallgatták a fellépő lengyel férfikar, a Calvi Cantores tagjait, akik másnap a kőbányai Óhegy utcában, a Lengyel Házban adnak majd ünnepi koncertet a szokásos vasárnapi lengyel nyelvű mise után.
(inf. A.Ijjas)