Észak – Kelet Magyarország. Nem messze a magyar – szlovák határtól, az Aggteleki Nemzeti Park területén helyezkednek el Derenk romjai, azé a falué, melyet legrégebbi lengyel településnek tartanak Magyarországon. A búcsúra B-A-Z megyéből, de Szlovákiából és természetesen Lengyelországból is érkeztek vendégek.

2015. július 26-án szemerkélő esőben a derenki dombon, ahol 21 évvel ezelőtt a szent Tádé Juda-templom helyén lengyel kápolnát emeltek, hagyományos lengyel búcsút tartottak.

A résztvevők között voltak a derenkiek leszármazottai, Roman Kowalski lengyel nagykövet, dr. Csúcs Lászlóné parlamenti lengyel nemzetiségi szószóló, lengyel nemzetiségi önkormányzatok képviselői BAZ megyéből, Szolnokról, Dunaújvárosból és Budapestről az Országos Lengyel Önkormányzat elnökével, dr. Rónayné Słaba Ewával, Molnár Mónika, az LKK igazgatónője, a Bem Egyesület és Szent Adalbert Egyesület képviselői, a környék önkormányzatainak képviselői, szlovák turisták és a média.

Az ünnepi beszédek után ünnepélyes keretek közt felavatták az idén elhunyt volt derenki lakos és a Derenki Búcsú odaadó szervezője,, Porosné Jolika emlékét megőrző emléktáblát. A táblán a következő szavak láthatóak: „Derenk – az én földem és az én embereim…”, ezekhez a szavaihoz Jolika mindig hozzátette: „ne engjétek, hogy feledésbe merüljenek”. Az ünnepségen reszt vett Jolika lánya – Andrea.

Utána Krzysztof Grzelak atya, a Lengyel Templom plébánosa, Bialka Tatrzanskából érkezett Jan Byrski atya, Takács Alajos atya Sajószetntpéterről, valamint a helyi plébánia plébánosa, Bukoveszky Zoltán atya közösen celebrálták a szentmisét.

A mise után a temetőben imát mondtak a derenkiek lelki üdvösségéért, koszorúkat és virágokat helyeztek el.
A réten pedig, mint minden évben, népi együttesek léptek föl, aztán sor került a testerősítő gulyáslevesre és lélekerősítő beszélgetésekre és visszaemlékezésekre.
Reméljük, hogy a Derenki Búcsú hagyománya nem vész el!
(b.)