2025 április 11-én Budapest III. Kerületének Önkormányzata és a helyi lengyel nemzetiségi önkormányzat a Katyńi Mártírok emlékművénél, a Katyńi Mészárlás Emléknapjának alkalmából, a tragikus esemény 85. évfordulóján megemlékező ünnepséget rendeztek. Az ünnepséget egy költői-zenei-táncos produkcióval kezdődött, amelyet egy magyar művészeti együttes mutatott be Wégner Judit, Sándor Dávid, Johan János, Jakab Roland és Matics Roland közreműködésével.

Ezután Burján Ferenc, Óbuda alpolgármestere beszédet mondott, amelyben a következőket szavakat intézte a megemlékezőkhöz: Ma itt állunk, a történelem egyik legsötétebb fejezetének árnyékában, hogy fejet hajtsunk azok előtt, akik életüket áldozták a Lengyelország szolgálatában – a katinyi mártírok előtt. Emlékezni gyűltünk össze. De ez az emlékezés nem csupán a múlt felidézése – ez erkölcsi kötelesség, a történelem igazságának kimondása, és egyben hitvallás is: soha többé nem feledjük el az ártatlanokat, akiket a zsarnokság és embertelenség áldozattá tett. 1940 tavaszán, egy rideg erdő mélyén – Katinyban, Kalinyinban, Harkivban és más helyszíneken – több mint húszezer lengyel katonatiszt, értelmiségi és hazaszerető polgár vesztette életét egy kegyetlen és előre megtervezett tömeggyilkosság során.

Ők voltak a lengyel társadalom gerince – jogászok, orvosok, mérnökök, tanárok, katonák – olyan emberek, akik életüket adták a hazájukért. Olyan emberek, akikben ott élt a szabadság szelleme, és ezért célpontjai lettek egy embertelen rendszer megtorlásának. A katinyi vérengzés nem csupán egy tragédia volt – hanem bűn, amelyet a Szovjetunió sokáig próbált elhallgatni. Évtizedekig tartott a tagadás, a hazugságok hálója, a történelmi igazság elferdítése. A bűn nemcsak az ártatlanok elpusztítása volt, hanem az igazság elfojtása is. A hazugság hosszú évtizedekre sötét árnyékot vetett Európa lelkiismeretére. Ma már tudjuk: az igazság nem tűnik el. Nem lehet örökké eltemetni. Minden egyes név a tömegsírokban, minden elnémított hang újra megszólal az emlékezők szívében. És nekünk, a túlélő nemzedéknek, kötelességünk, hogy ezek a hangok soha ne némuljanak el újra. A katinyi mártírok halála figyelmeztetés is: a szabadság és az igazság nem maguktól értetődő értékek.
Őriznünk kell őket – újra és újra, nap mint nap, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Manapság, mikor egyesek szerint az is vita tárgya ki kezdett háborút, és ki az elszenvedő fél az igazság kimondása különös jelentőséggel bír!

Az áldozatok emlékezete erőt ad ahhoz, hogy ellenálljunk a zsarnokság minden formájának – legyen az katonai, politikai vagy szellemi elnyomás. Ma, amikor fejet hajtunk emlékük előtt, egyúttal hitet teszünk az emberi méltóság, az igazság és a szabadság eszméje mellett. E hitet tovább kell adnunk gyermekeinknek, unokáinknak – hogy soha ne ismétlődhessen meg a múlt borzalma. A katinyi erdők hallgatnak. De mi nem hallgathatunk.

Őrizzük meg a mártírok emlékét szívünkben, közösségeinkben, történelmünk igaz meséiben. A Lengyel Nagykövetség nevében Jacek Śladewski chargé d’affaires külügyi ügyvivő mondott beszédet: „Összegyűltünk annak a katyńi mészárlásnak a 85. évfordulóján, amely huszonkét-ezer ember életét oltotta ki, többnyire lengyel katnatisztekét, az Állami Rendőrség és a Határőrség tisztjeiét, a határőrizeti hadtestek és a büntetés-végrehajtás tisztjeiét. 1940-ben Sztálin utasítására hideg vérrel hajtották végre a tömegmészárlást az NKVD Belügyi Népbiztosság emberei – ezek az események a lengyel nemzet történetében komoly traumát okoztak. (…) Hálásak vagyunk a magyar nemzetnek, Budapest és a III. Kerület vezetésének és a lakosoknak azért, hogy erről az eseményről megemlékeznek és gondozzák ezt az emlékhelyet. Ez a jelképes emlékmű arra emlékeztet, hogy a történelmi emlékezés összeköti a lengyeleket és a magyarokat, közösen viseljük a múlt eseményeinek terhét és egyformán osztályozzuk a XX. századi totalitárius rendszereinek gyilkosságait. (…) 2010-ben, a katyńi mészárlás 70. évfordulóján a lengyel állami delegáció Lech Kaczyński elnök vezetésével Smoleńskba tartott, hogy megemlékezzenek a meggyilkoltakról. Ez az út azonban tragikusan végződött – mindeki meghalt, aki a repülőgépen tartózkodott.

Budapest lakói azonban nem feledkeztek meg erről az eseményről, ezt bizonyítja a közelben található Andrzej Przewoźnik emléktábla, amelyet a szintén 2010 április 10-én elhunyt Lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács főtitkárának állítottak. E tragikus esemény áldozatai emlékére ma szintén koszorút helyezünk el. (…)

A Kaposváron megrendezett Lengyel-Magyar Barátság Napján Magyarország és a Lengyel Köztársaság államfője melékeztetett a két nép közötti barátság alapjaira. Ide tartozik a közös történelmi emlékezés, hpogy ezekre az alapokra építkezve tovább építhessük közös barátságunk és együttműködésünk történelmét.” Ezekkel a szavakjkal zárta ünnepi beszédét Jacek Śladewski chargé d’affaires külügyi ügyvivő.

Az óbudai katyńi emlékműnél jelen volt dr. Rónayné Słaba Ewa lengyel nemzetiségi szószóló, Marcin Bobiński, a Lengyel Köztársaság konzulja, Felföldi Maria, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke, Korinna Wesolowski, a Budapest. III. Kerületi Lengyel Önkormányzat elnöke, Dávid Mária, a Bem J. Lengyel Kulturális Egyesület elnöke és Takácsné-Kalińska Katarzyna, a Szent Adalbert Egyesület elnöke. A megemlékezésen részt vett az érdi Korompay Család Lengyel-Magyar Egyesület delegációja, valamint az LMH, a LKM és a LEKNI küldöttsége az ifjúsággal, a Lengyel Nagykövetség mellett működő Lengyel Iskola képviselősége, a III., VIII. és X. kerületi lengyel önkormányzatok küldöttjei, valamint Budapest III. kerületének politikai és civil szervezeteinek képviselői. A megemlékezés rangját emelte a H. Wysocki Történelmi Légió Rekonstrukciójának Egyesülete tagjainak díszőrsége.

A koszorúzási ceremóniát is megtartották. Az imádság szavait Krzysztof Grzelak atya, a Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa tolmácsolta. A jelenlévők mécseseket gyújtottak. Megemlékeztek az elhunytakról!

Az emlékművet 2011 április 9-én avatta fel Bronisław Komorowski egykori lengyel és Schmitt Pál egykori magyar államfő, aki elültette a barátság két tölgyfáját is, amelyekkel megemlékeztek a katyńi mészárlás magyar származású áldozatairól: Kühnel Oszkár Rudolf osztrák-magyar származású századosról és Korompay Emánuel Aladár taretalékos századosról. A Széri-Varga Géza és Széri-Varga Zoltán szobrászművészek által elkészített alkotás fekete gránitból készült, amelyeket olyan rozsdás fémelemellek vettek körbe, amelyekben fa mintákat vágtak ki. Az alkotás belsejében világító testeket helyeztek el, így a műemlék napnyugta után is megcsodálható. A művészek a „Gyilkosság az erdőben” címet adták az emlékműnek.

A szobor állítását magyar részről Budapest III. Kerületének vezetése kezdeményezte, amelyet a varsói Lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács és Andrzej Perzwoźnik egykori főtitkár, illetve a Lengyel Nagykövetség végig támogatott.

Nem messze a katyńi emlékműtől 2017 óta a Budapest III. kerületi Óbudai Árpád Gimnázium oldalán fellelhető Andrzej Przewoźnik, a Lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács egykori főtitkárának, a lengyel-magyar barátság fáradhatatlan közbenjárójának az emléktáblája, aki 2010 április 10-én további 95 emberrel együtt életét vesztette a katyńi mészárálás 70. évordulója alkalmából Smoleńskbe tartó elnöki repülőgép katasztrófájában. Az emléktáblánál virágokat helyeztek el és megemlékeztek az elhunytról. Az ünnepséget a himnuszokkal és lengyel légiósok díszsortűzével zárták.
 
Infó: GP-b, fotó: Pál B.ford. Bóka E.

 

• Előző
• Következő