Nemcsak a lengyel-magyar barátság napját ünnepeltük meg Magyarországon és Lengyelországban március 23-án. Ugyanezen a héten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egy egész délutánt szentelt annak, hogy bemutassa az érdeklődőknek a lengyel szakot. Ez nemcsak az ifjabb nemzedék pályaválasztása vagy továbbtanulása miatt fontos, hanem a lengyel-magyar kapcsolatok folyamatos építése és további fenntartása érdekében is.

Jóformán tele volt érdeklődőkkel a PPKE jogi karának díszterme, a

Szent II. János Pál pápa terem, amikor március 26-án kora délután kezdetét
vette a "Lengyel Kultúra Napja a Pázmányon." A változatos programban helyet
foglalt jó néhány érdekes téma, lengyel képzőművészet, filmek, irodalom és
történelem, sőt még kulturális maraton is. Ez utóbbi keretében a vállalkozó
kedvűek tesztben mérhették fel tudásukat az elhangzottakról, a legjobbak
pedig ajándékcsomagot vihettek haza.
A bevezetőt Szuromi Szabolcs Anzelm O. Praem., a PPKE rektora mondta el.
Beszédében kiemelte, hogy nehéz helyzetben van a közép-európai kultúra
továbbadása. Nagy kihívás megismerni azokat a forrásokat, amelyek
Magyarországhoz közel állnak. Fontos a hagyományokat megőrizni, amelyek az
utóbbi időkben lassan eltűnnek és ezért lényegesek azok a kezdeményezések,
amelyek azokat megőrizni hivatottak.
Azért is mondott köszönetet a budapesti Lengyel Intézetnek és a Lengyel
Nagykövetségnek, mint közreműködő intézményeknek, mert a PPKE karán
folyamatosan jelen van a lengyel nyelvű képzés. Így lehetséges azoknak a
forrásoknak megismerése, amelyre mindannyiunknak szükségünk van, hogy
megértsük egymást és önmagunkat.
Fontos, hogy a következő generáció megismerje egy olyan nemzet kultúráját,
amely szorosan összefonódott Magyarországgal, és kölcsönösen segítették
egymást. Ezért kell népszerűsíteni ezeket a szakokat, és segíteni a
hallgatókat, hogy nyitott szívvel forduljanak Lengyelország felé. Hogy a
történelmi örökség ne mulandó emlék legyen, hanem egy folyamatos jelenné
váljon. Szuromi Szabolcs Anzelm bevezetőjén kívül még egy előadást tartott a
magyar és a lengyel egyház történelmi kapcsolatainak kezdeteiről.
Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete beszédében
kiemelte a lengyel-magyar barátság napját, amely jövőre Budapesten lesz
megtartva. Elmondta, hogy a történelemben a lengyeleket nem túlságosan
kényeztette a sors barátokkal, és fontos emlékezni arra, hogyan kezdődött ez
a különleges kapcsolat.
Bemutatkoztak a kulturális intézmények is. Katarzyna Sitko, a Lengyel
Intézet igazgatója ismertette a programot, köszöntve a közönség soraiban ülő
diákokat, gimnazistákat, az ELTE hallgatóit is, majd munkatársa, Takács
Małgorzata tartott előadást a lengyel művészetekről. A világhíres lengyel
filmről, operatőrökről, rendezőkről, a világban jelenlevő lengyel
tehetségekről, megemlítve olyan kihagyhatatlan neveket, mint Roman Polanski
, Andrzej Wajda, Krzysztof Zanussi, vagy a közelmúltban Oscar-díjjal
jutalmazott Ida filmje. Miközben rövidfilmet mutattak be a tavaly 75 éves
Lengyel Intézetről, Wojtek Kriston ismertette azt a lengyel színházat, amely
rendkívül fontos szerepet töltött be, mikor Lengyelországot feldarabolták.
Következett Jerger Krisztina művészettörténész. A Műcsarnok, valamint a
varsói Magyar Kulturális Intézet volt főigazgató helyettese vezette be a
hallgatóságot a lengyel képzőművészetbe. Hangsúlyozta a képzőművészet
fontosságát, a lengyelországi művészettörténész-képzést. Megemlítette a
lengyel plakátművészetet is, és kiváló képviselőjét, a hazánkban élő
Krzysztof Duckit. Majd Pálfalvi Lajos polonista és műfordító, a PPKE
Lengyel filológiai tanszék oktatója beszélt a lengyel irodalomról és
költészetről.
S hogy a történelem se maradjon ki a felsorolásból, Mitrovits Miklós
történész, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa zárta a rendezvényt. A
történelmen keresztül mutatta be a lengyel-magyar kapcsolatokat. Elmondta,
hogy a két népet az ellenállás és az ellenkultúra kapcsolta össze a
történelemben, s minthogy bajban ismerszik meg az igazi barát, elmondható,
hogy általában a bajban sietett egymás segítségére a két nemzet. Ilyen volt
például az 1848-49-es szabadságharc, vagy az 1956-os forradalom. Példaként
felhozta 1956-ban a lengyelek magyarok iránt érzett szimpátiáját, az
adománygyűjtéseket, a véradást, a segélyeket.
Természetesen beszél t a második világháborúban a lengyelek számára
sorsdöntő határnyitásról, szót ejtett Henryk Sławikról és idősebb Antall
Józsefről, akik emlékművét nemrég leplezték le Katowicében a lengyel-magyar
barátság napja alkalmából. És persze szóba került a Szolidaritás mozgalma
is.
Utoljára szó esett még a legfontosabb jelentkezési tudnivalókról és
formaságokról is. Összességében remek kedvcsináló programnak lehettünk
tanúi. A hallottak pedig inspirálhatnak mindenkit: jelentkezhet lengyelül
tanulni, ajánlhatja esetleg másoknak a szakot vagy csak úgy laikusként
kezébe veheti a Lengyel Intézet programfüzetét. Nemcsak ízelítőt kaptunk a
Pázmány lengyel szakából, hanem egy kicsit közelebb kerültünk
Lengyelországhoz is.
(Ijjas Anna)