Január 6-án ünnepeljük Urunk megjelenésének, az Epifániának, vagyis a Három Királyoknak – Vízkeresztnek az ünnepét.

Ilyenkor Máté evangéliumának azon részletét elevenítjük fel, amely szerint a Bölcsek napkelet felől Betlehembe érkeztek, hogy hódoljanak az újszülött Jézusnak. A betlehemi csillag által vezetve jutottak el, hogy drága ajándékokat, mirhát, aranyat és tömjént és adjanak neki.
Az idén Urunk megjelenésének ünnepe szombatra esett, a szentmise lengyel-magyar volt, ugyanis közösségünknek lengyel és magyar tagjai is vannak. A szentmisét Krzysztof Grzelak atya, a Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa mutatta be, aki megszentelte a tömjént és a krétát, amellyel a lakásainak ajtaját jelöljük meg, ezzel pedig azt jelöljük, hogy befogadtuk a Jézus születéséről szóló örömhírt. A katolikus hagyományok szerint a bejárati ajtóra írják a C†M†B (K†M†B, G†M†B) feliratot, amely áldást jelent a házra és védi azt a gonosztól.
Vízkereszt ünnepe a legrégebbi megállapított egyházi ünnep. Keleten már a III. évszázadban meünnepelték. A keleti egyház a Vízkeresztet és a Karácsonyt összekapcsolta. A latin rítusú kereszténység a IV. század végén kezdte el úgy ünnepelni, mint Karácsonytól független ünnep. A Lengyel Templomban megtartott szentmise után rózsafűzért imádkoztak és a Szeplőtelen Szívű Szűzanya kiengesztelése gyanánt elmélkedést tartottak a titkokról.
Krzysztof Grzelak atya emlékeztetett, hogy január 6-án – a Lengyel Püspöki Konferencia ajánlásának megfelelően – a napot missziós napként ünneplik.

Inf. saját, fotó: Pál B., ford. Boka E.

• Előző
• Következő