Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a szegedi Gál Ferenc Főiskolán november 13-án. A Klebelsberg-terembe összegyűlt résztvevőket és érdeklődőket dr. Karol Biernacki, a Lengyel Köztársaság szegedi tiszteletbeli konzulja köszöntötte.

Vajon vagyunk elég szolidárisak-e egymással, létezik-e még a közös Európa, mint politikai alany? - tette fel beszédében a központi kérdést, majd a Historia Polski című nyolcperces filmet vetítették le.

Az elsőként felszólaló Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a visegrádi csoportot hozta fel az együttműködésre követendő példaként. Kiemelte a lengyel és a magyar elnökség sikerességét, felsorolta a visegrádi eredményeket, valamint hogy a V4 megerősíti Európát. Megemlítette, hogy a lengyel-magyar kereskedelmi forgalom 7 milliárt eurót tett ki 2014-ben, és hogy mennyire nem vagyunk tudatában lehetőségeinknek.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök arról beszélt, hogy az európai fejlődő társadalom megkérdőjelezi a társadalmi értékeket, és lassan elhagyja őket. A világ a szabadságból a szabadosság felé tart. Ha önkritikát gyakorlunk, ha a nemzeti hagyományokat vonzóvá tesszük magunk számára, javíthatunk a helyzeten.
A Lengyel Külügyi Intézetből Piotr Kościński szót ejtett arról, hogy Lengyelországnak fontos a hazánkkal való együttműködés. Előadása aktuális témákat érintett: az ukrán helyzetet, az ukrajnai magyarok és lengyelek kérdését, a Fidesz külügyi politikáját. Saját szavaival is beszélt a lengyelek felelősségéről Ukrajna felé, valamint hogy számítanak Magyarországra ebben az ügyben.
Vágó Péter a szomszéd népek viszonyát mutatta be, valamint a magyar nemzet szomszédságpolitikáját. A fő cél az lenne, hogyha a többség elfogadná a kisebbséget, nem létezne ellenszenv, sem bizalmatlanság a másik felé, ezért fontos lenne a szomszédos országokban a közvélemény megszelidítése.
Példaként a turizmus népszerűsítését hozta fel. A nemzetpolitika Magyarországnak is érdeke, de csak az állam által valósítható meg, és bizonyosan megtérülne a befektetés.
Szilágyiné Bátorfi Erzsébet, a V4 koordinátora is a visegrádi együttműködésről beszélt, kiemelve a közelmúltban történteket, például a dunai árvizeket, kiemelve, mennyire fontos, hogy értsük egymás nyelvét.
Fejérdy Gergely a visegrádi négyek politikai törekvéseiről, Kovács Péter egykori MTI-kiküldött pedig varsói tartózkodásáról és lengyelországi emlékeiről beszélt. A lengyel-magyar barátságot búvópatakhoz hasonlította, amely időnként feltör, mikor válság van, utalva a lengyel menekültek 1939-es befogadására vagy akár a közelmúlt dunai árvizeire. Ez egy kétoldalú kapcsolat, amelynek kétnyelvű mérlege mindig ingadozott.
A konferencia második része a magyar-lengyel kapcsolatokat elevenítette fel. Marcin Grad a varsói egyetemről bemutatta a 11-18. századi lengyel-magyar határviszályokat, Szalai Attila a lengyel-magyar konfliktusokat (abból is volt három), Kruppa Tamás pedig Lengyelország szerepéről beszélt a 15 éves háborúban. Bagi Zoltán Jan Zamoyski szerepéről beszélt a Fuggerzeitungokban, Tadeusz Kopys a lengyelek és magyarok helyzetét mutatta be a párizsi békekonferencián, míg Mitrovits Miklós az 1957-87 közötti időszak lengyel-magyar kapcsolatairól tartott előadást.
Az eltelt fél nap nem maradt tanulság nélkül, a hallottakon érdemes lesz elgondolkodni, a tanácsokat a gyakorlatba is átültetni, az együttműködést még szorosabbra fűzni és lehetőségeinket kihasználni.
(inf. Anna Ijjas)