„Derenk – két hazában" címmel nyílt kiállítás az ELTE Lengyel Filológiai Tanszékén május 6-án délelőtt. A megnyitót megelőzően Virágh József a Magyarországi Lengyelség Múzeumának és Levéltárának igazgatója beszélt Derenkről, a magyarországi lengyel faluról.

Derenk falu elnevezése szláv eredetű, somfát jelent. Eredetileg magyar település volt, 1711-ben a lakosság nagy része pestisjárványnak esett áldozatul, majd három lengyel szepességi községből telepítettek a kihalt faluba lengyel lakosokat. Mivel Derenk az Északi-középhegység hegyes-völgyes részén fekszik, a közösség elszigetelten élt, és dél-lengyelországi szepességi nyelvjárását a mai napig megőrizte.
Majd következett az 1942-es – jogilag szabályozott - kitelepítés, amikor a falusiakat katonai járművekkel szállították el, mert a Horthy-kormány számára vadászterületet alakítottak ki azon a vidéken. Az áttelepített lakosok jobb körülmények közé, termékenyebb földekre kerültek, de összetartozásuk is elveszett.
Az 1993-as nemzetiségi törvény mindent megváltoztatott: újraéledt a derenki öntudat, később pedig a derenki leszármazottak felvették a kapcsolatot a lengyelekkel. Ennek a gyümölcsét alkotja ez a kiállítás. Derenk története, történelme, pusztulás és újjáépülés, szokások, népviselet, hagyomány – mindez remek témát ad szakdolgozat készítéséhez vagy további kutatásokhoz.
Az előadás után Roman Kowalski, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete nyitotta meg a kiállítást. A megnyitón részt vett dr Várnai Dorota, a Fővárosi Lengyel Önkormányzat elnöke, dr Csúcs Lászlóné Halina, a magyarországi lengyelek parlamenti szószólója, Buskó András, a XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke valamint az ELTE Lengyel Filológiai Tanszék oktatói és hallgatói.
„1717-ben – a szegénység miatt – lengyel telepesek érkeztek az akkori Magyar Királyság területén fekvő Derenk jobbágyfaluba, jobb megélhetés reményében: a szepességi Czarna Góra és Jurgów, a podhalei Białka Tatrzanska, Bukowina Tatrzanska és más lengyel nyelvű górál falvakból. A Derenk Búcsún, 2008. július 20-tól (az anyakönyvi kutatások az előző évben zárultak le) rendszeresen találkoznak a 300 évre távolra szakadt családok: a derenki Rémiások, Gogolyák, Bubenkók, Kuchták, Kusztvánok, Safarcsikok, Biguszok, Stefánok, Mizerák a podhalei és szepességi Remiaszokkal, Kustwanokkal, Gogolakkal és Bebenekekkel. Ma a Tátra aljai lengyel górálok sokkal jobb körülmények között élnek: sícentrumaik és termál fürdőik nemzetközi hírű frekventált turisztikai helyekké váltak. E kiállítással az életmódbeli azonosságokat (arcokat, viseleteket, sorsokat) kívánjuk bemutatni, de ezek a párhuzamok az utóbbi 25 évben gyökeresen eltávolodtak egymástól." (részlet a kiállítás szövegéből)
(Ijjas Anna fot. AJN)