Elhunyt a Magyar Rádió Gondolatjel című műsorának szerkesztő-műsorvezetője, kulturális újságíró és nagy lengyelbarát. Antall Pista. Egy ritka jelenség. Volt.

Időről-időre csibészes mosollyal és „itt vannak a lengyelek" felkiáltással odatelepedett mellénk a Magyar Rádió Pagodájában. Mi Bożenával kávét ittunk, ő pedig sztorizott. Igazán érdekelte a lengyel történelem. Mennyit vitatkoztunk a Bitwa warszawska 1920.(Varsói csata 1920) című filmen. Ő rajongott érte, mi meg csak fanyalogtunk. Olyan lelkes volt, hogy a végén már-már engem is meggyőzött. Többször is megnézte. Lengyelül. Pedig egy szót sem értett.
Lengyelország minden ízében izgatta. Szerette a történelmét, az irodalmát, a filmjeit. Főként Wajdáért rajongott. Együtt néztük meg a Wałęsa, a remény embere című filmet, melyet egy beszélgetés követett, eközben odasúgta nekem: „én már megyek, otthon vár a gyerek. Minden percet ki akarok használni, amikor vele lehetek".
Most, hogy ezeket a sorokat írom, tudatosítom magamban, hogy semmi szomorú nem jut az eszembe vele kapcsolatban. Sosem láttam bánatosnak, vagy kedvetlennek. Akármikor találkoztunk, mindig felcsillant a szeme és belekezdett a következő történetbe. Olyan volt, mint egy nyári vihar, ami után illatosabb a föld, tisztább az ég.
Még nem tudom elhinni, hogy már soha többé nem jön velem szembe a Bródy Sándor utcán vagy a Rádió valamelyik zegzugos folyosóján.
Szymborska egyik verse jut eszembe, a Macska az üres lakásban:
„Valaki itt volt és itt volt,
aztán egyszer csak eltűnt,
és most makacsul nincs„

Így igaz. Makacsul nincs és makacsul hiányozni fog.

Trojan Tünde (fot.arch.MR)