Szent II. János Pál halálának 10. évfordulójára

Közeleg a húsvét, a feltámadás ünnepe. Azonban ha lapozunk egyet a naptárban, nagyhéten, az ünnepek előtt van egy dátum, amely említést érdemel. Tíz évvel ezelőtt, 2005. április 2-án távozott az élők sorából az azóta már szentté avatott II. János Pál pápa.

A lengyelek pápája, aki egy „távoli országból” érkezett, s meglehetősen nehéz időszakban foglalta el Szent Péter trónját, majd kivételesen hosszú időn, 27 éven keresztül állt a katolikus Egyház élén. Életéről számos könyv született, számtalan arcát ismerte meg a világ. Művei, írásai üzenetet hordoznak az akkori és mai ember számára is, különösen megválasztása napján mondott szavai : „Ne féljetek!” 

Ez volt a mottója annak a beszélgetésnek, melyre a Történelemórák a szabadságról  című előadássorozat keretében került sor a budapesti Lengyel Intézet termében március 26-án este. Az esemény a PPKE szervezte Lengyel Kultúra Napjának záró rendezvénye volt, védnöke pedig Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa.

A program résztvevői Szuromi Szabolcs Anzelm O Praem., a PPKE rektora, Mitrovits Miklós, az MTA Történeti Intézetének munkatársa és Krzysztof Mazur, a politikatudomány doktora, a krakkói Jagelló Egyetem munkatársa voltak. A moderátor szerepét Szerdahelyi Csongor, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője töltötte be.

Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság nagykövete köszöntötte az est résztvevőit, felkérte a nunciust, hogy tegyen tanúságot Szent II. János Pálról. Külön felhívta a hallgatóság figyelmét a Lengyel Intézet előterében levő képgalériára, amelyet Tadeusz Kurek műveiből válogattak össze és amelyet a kőbányai Lengyel Házban is nemrég kiállítottak. 

Ezután Alberto Bottari de Castello vette át a szót. Személyes vallomással kezdte:„II. János Pál olyan ember volt, akinek a személye nagyon megérintett és közel állt hozzám.” Felidézte azt a felejthetetlen napot, 1978. október 22-ét, amikor részt vett a pápa pontifikátusának kezdetén a  római Szent Péter téren.

Ezen a napon, amikor a világi és egyházi méltóságok ültek legelöl, az első szentmise után az új pápa nem hozzájuk lépett legelőször, hanem a fogyatékossággal élőkhöz fordult oda. A nuncius arra is jól emlékezett, hogy Karol Wojtyła a díszes pápai öltözéke mellé egyszerű túrabakancsot, „hegyi cipőt” viselt. Felelevenítette azokat a pillanatokat, amikor szűk körben vehetett részt pápai miséken II. János Pál magánkápolnájában: Karol Wojtyła a mise előtti imába és csendbe mélyedve, így merített erőt az élethez.

Ne féljetek! – Karol Wojtyła szerepe a szabadság felé vezető úton. Ez volt a mottója a mai találkozónak, ez alapján indult a beszélgetés a résztvevők között.

Szuromi Szabolcs Anzelm arról beszélt, hogy a beiktatáskor elhangzott szavak – „Ne féljetek!” – üzenete túlmutat egy kommunizmus ellenes kijelentésen. „Olyan ember szavai voltak ezek, akinek minden oka megvolt arra, hogy féljen.” – mondta. A pápa mindig kiállt az emberi méltóság mellett, s szerepe a kommunizmus bukásában kétségbevonhatatlan. 

Mitrovits Miklós szerint a pápaválasztó konklávé nem félt olyan egyházfőt választani, aki a keleti blokkba tartozott. Az új pápa nem félt hazájába látogatni, látogatásai a bátorságról szóltak és a lengyel társadalomba is bátorságot öntöttek.

Krzysztof Mazur arra figyelmeztetett, hogy Szent II. János Pál pápa szerepe a kommunizmus bukásával nem ért véget, sőt akkor kezdődött igazán. Mint idézte az egykori szentatya szavait, amelyek 1991-ben Lengyelországban hangzottak el: „A történet most kezdődik. Szabadok vagytok! Választanotok kell!” Mazur megemlítette Wyszyński bíborost is, aki szintén fontos szerepet játszott a lengyelországi változásokban.

S hogy mi II. János Pál üzenete a mai kornak? Szuromi Szabolcs Anzelm szerint a pápa mindig ugyanazt tanította – pápasága kezdetén és végén is. A „Ne féljetek!” üzenettel kezdte és azzal is zárta.

(Ijjas Anna)