Gróf Esterházy János a legjelentősebb felvidéki magyar mártír politikus.

Édesanyja, Elzbieta Tarnowska grófnő révén lengyel vér is csörgedezett az ereiben. Következetesen kiállt a II. Világháború idején a fasiszta Szlovák államban rekedt magyarok és zsidók mellett. Több száz lengyel menekültnek segített Magyarországra szökni. A háború után kényszermunkára ítélték és Szibériába hurcolták. 1947-ben Csehszlovákiában halálra ítélték. 1949-ben a Szovjetunió kiadta a grófot Csehszlovákiának, ahol a családja közbenjárására a halálos ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták. Később egy általános amnesztia révén 25 év börtönbüntetésre módosult az ítélet, azonban Esterházy János a szabadulását már nem élte meg. A folyamatos kínzások következtében egészségi állapota megromlott. 1957 elején kérvényezte, hogy szállítsák át Nyitra börtönébe, hogy a szülőföldjén halhasson meg, azonban kérését elutasították. 1957. március 8-án Mírov börtönében megtért a Teremtőhöz. Földi maradványait elégették és a titokban egy tömegsírba helyezték. Halála 60. évfordulóján teljesült a kívánsága, hogy a szülőföldjén nyugodhasson.

2017. szeptember 16-án helyezték földi maradványait örök nyugalomra a Nyitra melletti Alsóbodokon, a kifejezetten erre a célra épített és felszentelt kápolna sziklabarlangjában. A szentmisével egybekötött kegyeleti megemlékezés fővédnökei Kövér László az Országgyűlés elnöke és Durco Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki ülnöke voltak. A szertartáson jelen volt a gróf lánya, Esterházy-Malfatti Alice, unokája Esterházy-Malfatti Giovanni a magyar és felvidéki politikai élet jelentős képviselői, lengyel és cseh vendégek. A magyarországi polónia nevében koszorút helyezett el a sírnál Rónay Éva és Molnár Mónika, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a XII. kerületi Lengyel Önkormányzat nevében Nyitrai Zoltán.

(Szerk.)